Az AIDS-járvány és a homoszexuális „önszerveződés”

A HIV-fertőzésnek az európai keleti blokk országaiban való terjedésére az egyik első reakció az volt, hogy nem jelentették be a betegség megfigyelt eseteit. Néhány országban az állami tisztviselők ideológiai alapon megpróbálták tagadni a HIV-fertőzés puszta lehetőségét is. A Szovjetunió közegészségügyi miniszterhelyetteseként Pjotr Burgasov a következőket nyilatkozta a „Trud” magazinnak 1985-ben: „Az AIDS egy társadalmi jelenség, amelynek eredete a nyugati szexuális szabadságra vezethető vissza, amely viszont a szovjet társadalom számára természetellenes”. 1984-re több állítás szerint voltak AIDS-esetek Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Romániában, de a legtöbbet tagadták a hatóságok. Volt például két haláleset 1983-ban Csehszlovákiában, amelyeket először az Egészségügyi Világszervezet párizsi, AIDS-szel foglalkozó együttműködési központjának jelentettek, de később visszavonták és törölték a nyilvántartásból a csehszlovák hatóságok nyomására.

Eltekintve ettől a hozzáállástól, a járvány kezdete egy olyan időszak is volt, amikor hamis információkat terjesztettek a betegség eredetéről a közmédiában, különösen a Szovjetunióban és Bulgáriában. Továbbá amíg kevés professzionális média foglalkozott a tudományos felfedezések megosztásával, addig a közmédia gyakran nem megfelelően igazolt és ideológiai keretbe foglalt információkat közölt a HIV-ről, ezzel ismételve a betegségről alkotott előítéletet, hogy ez a „homoszexuális pestis”, még az 1990-es évek után is.

Az első AIDS-halálesetek regisztrációját követően a hatóságok minden országban többféle módon növelték a homoszexuálisok felügyeletét és elnyomását. A HOSI (Homosexuelle Initiative – Homoszexuális Kezdeményezés) szervezet riportjai szerint Magyarországon a hatóságok számos homoszexuálist beidéztek, hogy kivizsgálják a vádakat, miszerint kapcsolatban voltak HIV-pozitív személyekkel. Lengyelországban a „Jácint hadművelet” (Akcija „Hyacint”) során a Közbiztonsági Minisztérium (Służba Bezpieczeństwa) létrehozta az egyik legnagyobb „pink listát” a térségben azzal az ürüggyel, hogy óvják a közegészséget a terjedő HIV-fertőzéstől. Ebben körülbelül 11 000 homoszexuális ember adatait gyűjtötték össze. A Szovjetunióban több rendelettel teremtettek jogalapot olyan emberek kényszervizsgálatára, akiknél az AIDS vagy más nemi úton terjedő betegségek gyanúja felmerült.

A4_F_610a4aba58

„Razziák és igazoltatások” Magyarországon, 1992
újságkivágat a “Magyar Nemzet”-ből, kiállítási nyomat
Háttér Archívum és Könyvtár

Több megjelenítése

Közép- és Délkelet-Európában a HIV-fertőzés terjedése tehát sajátos helyzetet eredményezett a meleg és leszbikus mozgalmak számára: két, egyformán sürgős feladat állt előttük. Egyrészről alapvető munkába kellett fogniuk a közösségeken belül, hogy szexuális oktatást biztosítsanak és megvédhessék magukat a betegségtől. Ehhez stabilabban szervezett struktúrára volt szükségük, valamint szövetségesekre kellett szert tenniük az egészségügyben és a politikai hatóságoknál, mivel ezzel korábban nem rendelkeztek. Másrészről nyilvánosan fel kellett venniük a harcot az állam elnyomó hozzáállása és a homoszexuálisok médiában terjesztett megbélyegzése ellen. Ez a homoszexuális közösségek részéről kreatív mozgósítást és stratégiai cselekvést igényelt. A meleg közösséggel szembeni nyilvános előítéletet, miszerint az „zárt és titokzatos”, a meleg csoportok felhasználták annak alátámasztására, hogy – ugyanezen okokból – kiváltságos hozzáféréssel rendelkeznek a közösség tagjaihoz. Mivel éppen ezeket a meleg csoportosulásokat tartották a legmegfelelőbbnek arra, hogy megelőző munkát végezzenek a saját közösségükben, ezért ez egy további indok volt arra, hogy az állam elismerje őket és jogi státuszt adjon nekik.

Az AIDS-járványnak különböző jelentősége volt a meleg és leszbikus mozgalom alakulásában a különböző országokban. Fontos szerepet játszott Közép-Európában, de jelentéktelen volt Délkelet-Európában. Néhány, az 1980-as években Közép-Európában megjelenő szervezet, mint például a magyar Homérosz vagy a lengyel Lambda, a járvány közben kialakult mozgalomnak és önszerveződésnek köszönhette, hogy megnövekedett társadalmi és politikai befolyása.

Interjú Dr. Bánhegyi Dénessel és Dr. Romsauer Lajossal az újonnan nyílt AIDS szűrőállomásról, 1988
részlet a Magyar Televízió „Híradó” című műsorából
Háttér Archívum és Könyvtár

Több megjelenítése
A11_2ec61dedc6

Részlet dr. Richard Průša jelentéséből a csehszlovákiai AIDS-fertőzések helyzetével kapcsolatban, 1989 vége, 1990
riport, kiállítási másolat
IHLIA, Amszterdam

Több megjelenítése
A14_2af9d0f43a

Bolgár AIDS-ellenes brosúra, kiadta a Gemini szervezet a „Dandyboys Projects” támogatásával, Berlin, az 1990-es évek végétől 2002-ig
aprónyomtatvány, kiállítási másolat
IHLIA, Amszterdam

Több megjelenítése
A15_f8c2c571d2

Gyertyafényes virrasztás Varsóban, 1990
fotó, kiállítási másolat
Blinken OSA Archívum

Több megjelenítése